Amikor még kislány voltam, ha csak tehettem felmentem a padlásra. Egy titokzatos világ tárult elém.
Amire a családnak nem volt szüksége, vagy éppen nem használták, mindent felvittek a padlásra.
A kinőtt ruhákat, a cipőket, szerszámokat és még sok minden mást. Semmit nem dobtak el, azt mondták jó lesz még valamire. Ezt a szokást örököltem tőlük.
Mikor a vöröshagymát felszedték a kertből, azt is a padláson szárították. A magnak szánt dughagymát, hagyma magot, répa magot, petrezselyem magot felakasztva szárították, a jövő évi vetésre gondolva. Mindenfajta vetőmagot maguk állítottak elő. Még lelki szemeimmel most is látom, ahogy ott lóggnak a padláson és száradnak.
Anyukám szeretett, és még most is szeret szépen öltözködni, pedig már 83 éves. Leánykorában megtanult varrni, nagyon sok ruháját egyedül varrta meg. Mindig más lett a divat, az idő múlt, és a nem használt ruhák is a padlásra kerültek zsákba rakva és felakasztva a gerendára. A kinőtt gyerekruháknak is az lett a sorsuk.
Nagymosáskor a ruhákat az udvaron szárították, de rossz idő esetén a padlásra teregették. Az sem számított, ha esős volt az idő, nagyon hamar megszáradtak.
Minden évben vágtak egy malacot is, amit saját maguk neveltek fel. Nagy disznóölések voltak akkoriban. A húst amit felfüstöltek, szintén a padláson tartották.
Nagyon sok emlékem van, ami a padlással és a régi, divatos szóval "retro" dolgokkal kapcsolatos.
Erről fogok mesélni Neked. Feljösz velem a padlásra és együtt fogunk kutatni a régi dolgok után.
Még most is meg van az a padlás, de már nem olyan mint régen. Már nem él. Csak a megmaradt holmik porosodnak rajta.
Minden elmúlik egyszer, de az emlékeink megmaradnak.
Van itt valaki, aki még nem volt padláson?
Nem baj, ha nem voltál. Úgy is van mindenkinek egy padlása az emlékeiben.
Tehát, itt az alkalom, menjünk a padlásra!
