Olyan kicsi voltam, hogy a képre nem is emlékszem. Ami érdekes, az a babakocsi. Akkor mély kocsinak hívták. Valóban olyan mély volt, hogy a babák jó sokáig elvoltak benne. Azt hiszem, járókának is megfelelt. Jó vastag matrac volt az alján, azért, mert közel volt a földhöz és föl ne fázzon a baba.Volt még külön sport kocsi, azt csak nyáron használták.
Négy évvel később, megszületett az öcsém. Arra homályosan emlékszem.
Úgy 5 éves lehettem, vendégségbe voltunk rokonoknál. Nagyon hideg volt, és mikor készültünk haza, a szüleim úgy gondolták, hogy engem is betesznek a kocsiba, az öcsém mellé a hideg elől. Úgy mesélték, hogy simán befértünk ketten is. Ha becsukom a szemem, hallom, hogy süvít a fagyos szél, én meg a kocsi fenekén megbújva, becsomagolva meleg pokrócba fekszünk az öcsémmel.
Sokáig megvolt a kocsi. Lassan tönkre tettük, mikor nagyobbacskák lettünk, egymást tologáltuk benne, meg a kutyusunkat.
Mikor az én gyerekeimnek vettük a babakocsit, akkor ilyen divat volt.
Mikor az unokáimnak, akkor meg ilyen.
Most 2011-et írunk és egész más a divat.
Leendő szülőknek ajánlom szíves figyelmébe!
Leendő szülőknek ajánlom szíves figyelmébe!
Nem baj, ha más a divat. Hiszen minden változik, még mi is.
Ahogy a mondás is mondja:
Ahogy a mondás is mondja:
Ebben a világban csak egy dolog állandó. Mégpedig a változás!
