Ha jön a hideg

Búcsú a nyártól - jön a hidegfront.

Pénteken északnyugat felől viharossá fokozódó északnyugati széllel markáns hidegfront érkezik, mely véget vet a vénasszonyok nyarának. Többfelé lehet eső, zápor. Ez az előrejelzés 2011.11.11 - ére. Eddig gyönyörű nyárias időnk volt, de most jön a hideg, előkerül a pulóver, kabát, de még az esőkabát is. Az állatok is új bundában készülnek a télre.

Kezdődik a szüret

A szőlőtermelő vidékeken már szeptember végén, de általában csak október valamelyik napján kezdték el a szőlő betakarítását. A múltban a szüret kezdőnapja vidékenként változóan Mihály, Teréz, Gál, Lukács, Orsolya vagy Simon - Júdás napja volt.

De nehéz az iskolatáska!

Szeptember elseje! Ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek becsengettek az iskolába.

Szünidő után a gyerekekben a tanévkezdés különböző érzéseket vált ki. Van, aki örül, hogy újra a pajtásai között lehet. Más meg bizony szívesen venné, ha a tanév tíz hónap szünetből és két hónap tanulásból állna.

Lázas készülődés előzi meg ezt a napot. A kicsiknek segít ráhangolódni, ha többet beszélünk gyermekünknek az iskoláról, együtt vesszük meg az új papucsot, táskát, segédeszközöket, elsétálunk az iskola felé. Lerajzoljuk a tantarmet, megbeszéljük, hogy mi mindent látott addig, míg át nem lépte az iskola küszöbét, mit élt át a szünidő alatt stb...

 Nagy nosztalgiával vettem elő ezt a régi iskolatáskát.

Szilvásgombóc o,o,o,ó

Ki ne szeretné a magyar konyha hagyományőrző ételét.

Legelőször gyerekkoromban ettem szilvásgombócot, nagymamám készítette. Nagyon megszerettem. Anyukám többször is készített egy évben. Nem csak friss szilvát lehet bele tenni töltelékként, hanem szilvalekvárt vagy pedig szilva befőttet is. Engem is megtanított a fortéjaira, nem nagy ördöngősség.

Ilyenkor augusztus vége felé összejön a család és a bográcsgulyás mellett szilvásgombóc is készül nagy tételben, méghozzá 100-150 darab. Megszórjuk pírított zsemlyemorzsával, vagy pedig darált mákkal. Isteni finom! Mindenki kedvence, főleg a gyerekeké.

Skála Kópé

Valamikor régen a 70-es, 80-as években, egy-egy ünnep előtt, sokszor voltunk Szlovákiából Magyarországon nagy bevásárlásokat csinálni. Akkor még megérte külön ezért elmenni.

Így jutottunk el a Skála áruházba is. Ki ne emlékezne még az első magyar plázákra, a Skála Coop áruházakra.
A TV-ből láttuk-hallotuk minden nap a reklámokat, de saját szemmel látni, egyszerűen lenyűgöző volt számunkra akkor. Abban az időben másképpen fogtuk fel a reklámokat is.

Nincs olyan ember, akit ne befolyásolnának a reklámok. A befogadás már akkor elkezdődik, mielőtt azt észre vennénk. Mikor ott jártunk és a Skála Kópé ott ült a polcon, muszáj volt megvenni és attól kezdve a lányaim kedvence lett. Közben énekelték a reklámszöveget:

Én vagyok a Skála Kópé, reklámom a Skála Kópé, szívem mindig a vásárlóké!

Csak mosolyogtam rajtuk.

VUK

A rókavárban szuszog nyolc rókakölyök.

Kag és Íny, az apa- és anyaróka gyönyörködve nézik őket. Ott van közöttük Vuk is, ő a legéletrevalóbb, az öregapja vére van benne, aki a maga idején az első volt a rókanemzettségben.
A kölykök lassan növekednek, de váratlanul szörnyű dolog történik: az ember a legveszedelmesebb fajtája, a villámló fegyverrel járó vadász rátalál a rókavárra, s ez az egész család pusztulását jelenti.

Volt egyszer egy Moncsicsi

A padlás rejtekén sokszor szívmelengető vagy épp mosolyra fakasztó dolgokra bukkanhatunk. Mikor kezünk ügyébe akad a Donald rágó papírja vagy a rágóképecske gyűjtemény egy darabja, akkor mindannyian érezzük: nem hunyt még ki bennünk a gyűjtőszellem lángja.

Emlékszel még Moncsicsire?

Babakocsi takarók

A múlt héten babalátogatáson voltunk.

Az újdonsült anyuka büszkén mutatta kisbabáját. A megvásárolt babakelengyét és az ajándékba kapott holmikat is megmutatta.

Ami jó a babának, jó a mamának!

Keresgélek a padláson az emlékeim között.

Észre veszek egy nagy fazekat.

Eszembe jut két pici baba és a készülődés, mielőtt megszülettek.
Mikor egy családba baba érkezik, boldog várakozás előzi meg ezt az időszakot. Készen áll a kiságy a pelenkázóasztal. A kis réklik, rugdalódzók mellett megjelennek a pelenkák. Textil pelenkák.

Minden felnőtt volt egyszer gyerek

Itt vagyok a padláson és a varázskönyvemet lapozgatom. Egy képről bevillan egy emlék, abból az időből, mikor még kicsi gyerek voltam.

Olyan kicsi voltam, hogy a képre nem is emlékszem. Ami érdekes, az a babakocsi. Akkor mély kocsinak hívták. Valóban olyan mély volt, hogy a babák jó sokáig elvoltak benne. Azt hiszem, járókának is megfelelt. Jó vastag matrac volt az alján, azért, mert közel volt a földhöz és föl ne fázzon a baba.Volt még külön sport kocsi, azt csak nyáron használták.

Gyermekkorom hintája

Megtaláltam gyermekkorom hintáját a padláson. Nemhiába keresgélek. Mert kell egy hely, ahol emlékeket keresünk. Nagyon szerettem hintázni. Ma már csak hintaágyon hintázom.

Ez a hinta láncon lógg, de még így is úgy van megcsinálva, hogyha nem használtuk, akkor egyszerűen le lett akasztva a láncca, és bevittük árnyékos helyre, nehogy megázzon. Mikor megtaláltam jó poros és rozsdás volt, kicsit befestettem. Ja, és az unokáim nem ezen hintáznak.

Mert kell egy hely!

Elmondok egy igazságot.

Ez is az én Padlásom. El akarom mondani neked azt, hogy Szlovákiában, egy zömmel magyar lakta falu az én hazám. Ez az a hely, ahol jól érzem magam. Tudjátok, Mert kell egy hely, ahol álmodni, reménykedni lehet. Azért mondom el, mert lehet, hogy olyan kifejezéseket fogok használni, visszaemlékezés közben, amit nem mindenki fog érteni. Hiába vagyunk magyarok. Magyarországon szlovákok vagyunk, a saját hazánkban pedig magyarok, és nem tudunk se magyarul, se szlovákul. Ezt szokták mondani. Majd erről is mesélek történeteket, de csak vidámakat, mert csak azok vannak.

Gyere velem Farkasdra!

Amíg élek, mesélek!

Van egy mondás, hogy addig élsz míg emléket mesélsz, ha már nem mesélsz, akkor nem is élsz!

Mostanában sokat hallgatom Édesanyámat, mesél a régi időkről, feleleveníti a múltat. Ahogy lapozgattuk a Varázskönyvünket rátaláltunk erre a képre.

Pókhálós Padlás

Mi jut eszedbe a poros, pókhálós Padlásról?

Régi kincsek nyomában a Padláson.

Menjünk a Padlásra, emlékeket keresni.

Amikor még kislány voltam, ha csak tehettem felmentem a padlásra. Egy titokzatos világ tárult elém.

Amire a családnak nem volt szüksége, vagy éppen nem használták, mindent felvittek a padlásra.

Nosztalgiázzunk!

Ez az első bejegyzés.